Jézus utolsó éjszakája
Csak példabeszéd, ahogy elgurul, eldől, lesöpör, majd
összezavar mindent az a valami bennem. Poharam széle
fénykarika a Hold körül, üvöltésem vedlő farkas surrogó
lépte az avaron, és nem tudom helyére rakni, odailleszteni,
már verítékem tapasztja, vérem áztatja, sikolyom tisztítja,
de mind csak mezítelen Fiú vinnyogása. Atya szemével
látok, megszenteletlen kenyér morzsáival dobálózom,
keresztelek zavaros vízben, és leülök minden kufár asztalához.
Ott ülök minden utolsó vacsora áldásában, magam vagyok
a korbács karma mi belém hasít. Én vagyok a bűzös nyomorúság!
Városok nyirkos utcáin velem fut időtlen versenyt a remény.
Gyolcsom szemfedő, pillantásom üdvözülés. Anyám ne higgy
a hozzád érkező hírnöknek! Sosem éltem, sosem haltam.
Én vagyok.
|
|