Kutakodás az örökkévalóság után
Keressünk még egy aprót zsebünkben!
Az elveszett sóhajok után még ott
vannak kármin köpönyeges istenek,
egy lyukas labda, a szomszéd lány,
és apánk zakóban a kocsmában,
ahogy issza, a semmi élet füstje
mögött könnyes a csapos szeme.
Nézzük a lassan csoszogó, bíbortestű
váratlan perceket, lássuk a határ
végtelen természetrajzát, ahol
fest az ég, mázol a szél, illeszt formát
árnyékot, színt a teremtő erejű
hitben megszunnyadt kőszobor arcú
alázatosság! Fussunk szembe a megfojtott
madarak bűzös tollfelhőivel, legyünk
egy a porból lettből, kotorjunk
bele a partra vetett kagylóhéjak
síkos mélységeibe! Építsünk egy
láthatatlan tornyot, csak mi tudjuk
magasát, érezzük kinyújtott karjainkkal
a falak tömörségéből kiszakadó
zokogás rezgését, mert mögötte van
bezárva, titkolva, rejtve minden, amit
még nem vett el tőlünk senki, csak a
miénk, bennünk formálódik, belőlünk
táplálkozik, értünk született, ahogy
mi majd érte halunk, ha kell, ha nem!
|
|