Képkiárusítás
Házi oltár
Ott feszülnek melyeket hinni
birtoklunk, de csak díszek szenteste
egy káprázó gömb fényében,
elhagyatottságunk kis keresztjei.
Színpad sötétben
Lehet várnak ránk éveink gyűrűjébe
vésve utunk barázdái, és reméljük
épített birodalmunk fénycsíkját egy
végső függöny takarásában.
Megdőlt oszlop
Sokszor vagyok csak úgy eldobva,
ahogy apám hagyta maga mögött
zakója zsebéből kirántott élete vázlatrajzát.
Torzó
Kettőnké, s még nem tudjuk magasba
süllyed velünk, vagy felszáll a mélybe
szerelmünk szakadék pereméről a mozdulat.
|
|