Az élnek kése van, a késnek ideje,
a szárnynak madártestű semmije,
a kőnek moccanása, de bennem
már csak a kés éle ér le, végtelen
szárny nélküli embertestembe.
A pornak útja van, mosolynak szája,
fénye az árnyéknak, sikolynak halála,
miértnek oka, éjnek lepkeszárnya
felett lelkek időt hajkurásznak,
kacagó rendben semmivé válnak.
Hol vagyok én benned, mi vagyok
én benned világ? Mivé teszel, mivé
leszel bennem keresztnek árnyéka?
