Etetési napló (Megközelítőleg a 20412. nap)
Farkasaim megnőttek, s
bár igaz, hogy etetni tilos
mindenki tudja, de tesz ellene
és rá- könyökölve a védőkorlátra
nyújt, dob, hajít vagy sunyiban dug
egy falatot a mindig éhes szájba. Mert hiába
minden szándék, és nem játék-gondolat tőlem, ki
gondos gazdaként tápláltam őket, fülük hall, szemük lát,
s szaglásuk még az ősi, barátot, ellenséget egyformán érzi,
s bár hátukon kopott a szőr, s egyikük járása már nem is a régi,
eszik,habzsol,nyálat csorgat, zihálva fal, és vele együtt az adakozó
siserehad, s bár sikere nagy, az éteknek magam mégsem örvendek,
mivel elmondani habár nem tudom bővebben –vagy nem akarok obszcén-
lenni, így csak halkan elejtem, két farkasom az enyém, s amíg egyik a másiknak
nem vájja ki a szemét, vagy fültövön nem marja, hogy vére patakként végezze, jogom
melyiket etessem alanyi jogon csupán az enyém. S, hogy a látogató személy vigyázva legyen
bármily is a cél, s annak is ki talán elfeledné, álljon itt egy tény, hogy mindenki állattartó személy,
mindenki lelke ketrece benne, így tehet is ellene, hogy egyik vagy másik farkasa nőjön fel benne, és
akinek ez még mindig nem lenne elég, hogy a valóságba helyezze elméjét, lógassa éjjeli edénybe kezét!
|
|