A tökéletesség dícsérete (Négyből a második)
Miért roskadozik az Úr asztala
hamis ezüstök szertelen összevisszaságától?
Hol van már ébenfekete tisztaságával
a siratók fájdalma, s hová lett, ki őrzi
az elgördített kő érdességét tenyere
vonalaiban? Kívánalmunk oly szánandó,
mint oktondi gyermek szava, s épp ezért
félelmetesen tökéletes.
|
|