Benned én már csak fülelni járok,
mint regél sűrű mézű napokról
az idő nagyanyja, s keszkenője
csücskét igazítva hajolva látni
néma ajkú gyermekei fölé.
Benned én már csendes csitulás
vagyok, tengerszemnyi bomlott
rendszertelenség, egy életközeli
jövőbelátás féltése, amolyan - hidd
el nincs változás -, nadragulya.
Benned én már gombtalan, könnyed
átmenet nélküli időtlenség vagyok,
emlékezetlenség kiesés, hamut
permetező, nagyságában is esendő,
Isten-arcú klónja minden szenvedésnek.
Benned én már csak…úgy vagyok, mint
féktelen ritmusa a vér folyni akarásának,
egyszerű fizika, lüktetés, erő és hatása az
erőnek, közlekedő edény, fájós ízületi
előrejelzése a talán megéljük korszaknak.
Benned én már csak úgy vagyok, ahogy
te bennem, élet.