Levetem majd álruhám,
s szemérmetlennek hiszel,
mert tudok rólad. A pillér tetején
vársz, nem mozdulsz, nézed
nyakszirtem ismeretlen ráncait,
s óhajtod érinteni fülem tövén
anyámtól örökölt jegyem. Sírok
belül, mert egyszer így várt apámra
ő is, mielőtt megfogantam. Nyár volt,
a nagy áradás éve. A hidak árnyai beleolvadtak
az örvénylő víz hörgésébe. Lovak riadtan álltak a parton.
