Szétszakított
szilánkra tört álmok
eltépett gondolatok
hamuvá válnak
az éjszakában
hó hull a parázsra
nem támad fel tán soha
sisteregve ég el
halványuló fénnyel
Ha fáj szép volt
el nem felejthető
Ha zokog a csend
utolér a képzelet
lefújja a port lelkedről az érzés
ott tombol tovább
vigyázz ha még az emlék
veled van elsodorja az idő
nem lesz ki s mi vigasztal
nem szól már a dal
szívedben elhalkul
nem jön vissza sohasem!
