Istenem,
adj egy szívet tépő fájdalmat,
szakíts ki ebből, a bús magányból,
Hozzád vágyom Uram,
Nálad meleg ölel át,
szívem, lelkem, megnyugszik
odaát.
Nem érzem a csók mámorát,
már nem fáj,
nem égeti a lélek sebe,
mert úgysem lehet enyém,
kiért szívem dobog.
Nem tudom, hogy élem meg
a holnapot,
az újjáéledő tavaszt,
mire lelkem vágyott,
miért hagyott ott,
a szerelem félúton,
miért nem mehetek végig,
azon az úton,
hol boldogság vár?
