A csillagok ragyogása,
talán lelkünk fénye,
ide vágyik a földre,
mutatja az utat nekünk.
Sok milliárd fénye között,
rátalálunk szerelmünkre,
elhisszük, hogy van Isten,
és van Sors is, mely összehoz.
S ha kegyetlen a Sors,
meg van az oka,
nem úgy szerettünk
ahogy kell,
tiszta szívből, szerelemből,
s rádöbbenünk,
csillaglétünk véget ér,
s lehull két csillag.
