Hintán repülni az égig,
fák virágok felett,
örömkönnyeket sírni,
ha ránk talál a boldogság,
addig míg bírja a lánc,
míg szét nem pattannak
a láncszemek,
tovább a habos felhők fölé,
eget-földet rémisztő
villámok közé,
míg el nem ég a lobogás.
A láncszemek elszakadtak,
az égen nem találtam
boldogságom,
míg földet nem ér
zokogó magányom,
csak zuhanok hinta nélkül,
Angyalom védj meg,
szárnyaim eltörtek,
hol keresselek?
