Szürke mázban kormos eső, esti harmat háta fázik, karvaly szélben lassan fárad, eltéved a továbbmenő. Leszakad az ég homálya, patak ágya egyre szűkül, palló is már sorra kerül, sárban tocsog vándor lába. Folyó árban sár hömpölyög, úszik felszínén a mocsok, mélyre kerül talmi érték, volt mi mérték és ajándék, foltos görgeteggel vonul.
