Illatos hajnal, az álomszél hajamba túr,
éjszaki harmat a nyekergő ágyban lapul.
Gyűrött kék lepedőnk, szerelmünk árnyéka leng,
parttalan mozdulat fáradtan, ölben feszeng.

Altató dallamok hódító hangja csitul,
reggeli trillákba madarak röpte simul.
Képek a rácsokon átbuknak, máris közel
vibrál egy fénynyaláb, ablakon átall szökell.

Kései stráfkocsi lovának sóhaja kong,
patkódal szűk utcánk aszfaltja hátán jajong.
Új nappal, kész hangok, félálmok, ál-hantok
jöjjetek ölembe, gyöngéden csókoljatok.

2010. július 26.