Tavasz kibújt a hó alól, a fák fölött, a kert alatt, ágak között mosolyt fakaszt, bokrok alján cinege szól. Eresz szélén víz csilingel, gyémánt fénnyel ég a tócsa, sáros lábbal lép a lóca, napfény hátán jő a reggel. Szellő vív verébsereggel, áthussan a sövény fölött, elbotorkál telkek között, hátat mutat már a tél.
