Tavaszi illat
Mint vető ember, ki magokat hint,
reménykedek még, balgamód megint,
hogy szárba szökken egy régi érzés,
versem, szerelmes hangú idézés.
Hisz akarom, hogy légy hozzám közel,
mint ahogy napfény virágot ölel,
ahogy szellő súg, lágyan ringató,
csókod csintalan, most is izgató.
Legyél vad, szilaj, pajkosan mohó,
nárcisznyoszolyán szirmot romboló,
dúld fel a lelkem, s testem egyaránt,
míg múló gyönyör végtelenbe ránt.
Tavaszi illat vágyón körbeleng,
lágy pillantásod messze elmereng,
mellettem vagy, és ez nem tévedés,
jácintmosollyal jő az ébredés.
2012.03.19.
|
|