Váratlanul ért

Váratlanul ért, még nem is tértem magamhoz
lesújtó a tény, hiszen nem volt előjele...
A hétköznapok életét éltük. Kalandhoz
hasonló, furcsa felismerések tárhelye
volt a világ. Ha találtunk valamit, ami
izgalmasabbá tette az egyszerűséget,
beleremegtünk...s el lehetett csábítani
akármire, és csináltunk sok hülyeséget...
Kedvünk csikaja vágtatott, hegyen, völgyön át,
ész nélkül rohant a táj, jobbra, balra billent.
A sors nyerítve kivillantotta lófogát,
prüszkölésével csaknem beborított mindent.
Szilaj vadsággal rohantunk, csapzott veríték
habzott hátunkon, ostorcsapástól ziháló
test sebeiből lett légyhadaknak teríték...
s tűrtük, hogy vérünk szívják. Fölöttünk cikázó
felhők foszlanak, míg vágyaink képét ölti
az ezerarcú kín, alattomos fájdalom
kaparja lelkünk - üregét méreggel tölti.
Megkeseríti életünket a szánalom...
Nem várt változás fájdalom köntösét ölti,
lesújtó a tény - lényed a sorsnak átadom.