Ligeti Éva

Most még…

Most még vajúdik bennem az érzés,

gyötrő fájdalom testembe fészkel,

nehéz a lelkem, nehéz a lépés,

meghitt létünknek egyszerre vége…

Kongó hiányod harangja zendül,

lázas gyengeség olyan eleven,

nehéz nélküled most még, egyedül…

nem vár senki se szokott helyeden.

Belsőm megremeg, hárfaként rezdül,

most még falsul szól, lassan hangolom,

várom, míg szívem új dala csendül,

addig bánatom könnyit hullatom.

Kóros fertőként kerül az álom,

nappal és éjjel egymásba olvad,

régi önmagam már nem találom,

most még szenvedek – majd vár a holnap…

2013-03-31.

A férjem 2013.03.29-én hosszas betegség után meghalt. Ezek a gyász szavai, a fájdalom dobszólója...