Ligeti Éva

Színpompás ősz

Lézengő levelek hullnak,
arcomon fénytüzek gyúlnak,
s vöröslőn vibráló kétség,
- hová lesz viruló szépség?

Ahogy a csorduló festék
színezi ritka lomb testét,
rozsdálló sárga és barna,
mintha üzenni akarna.

Zöldbe szőtt bíbor ciráda,
lehetne álmom virága,
simogat kecses fuvallat,
míg őszöm varázsa vallat.

Fakuló fahéjszín foltok
ködébe vesznek a gondok,
hervadó homályba göngyöl,
bánatot föld-mélybe döngöl.

Nyelvet nyújt viruló levél,
tavaszi csodákról mesél,
nyári fény színeit bontja,
- reményem hálóját fonja.

2013.10.11.