Őszöm
Ligeti Éva
Őszöm
Felettem feketés fellegek kúsznak,
halovány arcomra rózsát fest a szél,
és tövisfájdalmak maradnak túsznak,
míg fogva tartanak,őszöm elalél.
Szállongó hárslevél, mind keringőzik,
felkavarja bennem a megtört múltat,
- távoli tekintet még elidőzik,
selyemlő emlékek fészkébe bújtat.
Ködhomály kérgébe fénysugár karcol,
lassan feltárul az elveszett világ,
és örvénylő jelen lázával sarcol,
s felpezsdül lelkemben bizarr kapzsiság.
Most mindent magamnak akarok megint!
Kavicsok csendjéből érkezik a hang,
csintalan sugallat csalfán meglegyint,
s szívem kalimpál, mint félrevert harang.
Harsány színeivel az ősz átkarol,
lépésenként lapoz levelek között,
ahogy suttog a szél és hozzám hajol,
érzem, hogy szemembe reménykönny szökött.
2014.11.20.
|
|