Rég volt...

Az "A füredi Annabálon..." dallamára.

Rég volt már, mit most mesélek, tanulj, kiskomám!

Könnyes szemmel miért hívok egy édes barna lányt.

Mi volt, ami elválasztott, miért kesergek.

néhanapján miért éneklek fájó éneket.

Barátokkal ültünk épp egy kocsma teraszán.

Kezünkben a söröskupa vidám táncot járt.

Azt hittem, hogy délibáb, vagy egy tündérleány:

de az Ő volt, s a hajában piros pántlikák.

Rá egy évre megtartottuk ám az esküvőt.

Többé már nem álltam meg a fogadó előtt,

és a régi cimborák is elfogytak, el ám.

De megvolt a kisleány, s a piros pántlikák.

És a barna lány mellé egy szőke is volt már.

Három éves, a hajában piros pántlikák,

kék szemében ott az ég, a kezében virág...

Az én lányom a legszebb, míg világ a világ.

Ám de egyszer, forró nyárban nyílt egy fogadó.

Volt ott minden: étel-ital, vidám dáridó.

És mit látok? Ott ülnek a vidám cimborák,

kezükben a söröskorsó vidám táncot jár.

Eszembe jutnak sorban a régi szép idők.

Egyre többet állok meg a fogadó előtt,

otthon a szép barna lány már nem nevet, nem ám:

és eltűnnek egyenként a piros pántlikák.

Egyszer aztán elhallgat a harmonikaszó.

Elmúlik a dínom-dánom, vidám dáridó,

mert a leány elhagyott, és elment messze már.

Vele ment a kisleány, s a piros pántlikák.

Keserű lett a jó sör, olcsók a cimborák.

Asztalomhoz nem jön már a hegedűs cigány,

de a leány vissza nem jött többé sose már...

Üres lett az életem, és üres lett a ház.

Hát, barátom, így ért véget a víg életem,

őnélkülük forog már a világ énvelem.

 Szívem-lelkem egy a vágya ,csak egyet kíván:

Azt az édes barna lányt, s a piros pántlikát.

2000.07.24.

02:58

Igen régi versem, most találtam meg vagy 100 másikkal együtt.