Az élet bohóca

Előttem a manézs, a közönség,

a tisztelt publikum, a nagyvilág.

Mögöttem egy picinyke közösség:

minden, mit szeretek: a család.

Nevetni kell, ha fáj is,

nevetni a könnyeken,

könnyeken, kínon át is,

nevetni csak könnyeden.

Bohóc vagyok, nevetnem kell mindig,

ha lelkem fáj is, ne lássa senki,

Sírhat szívem, könny nem juthat színig,

künn csak mosoly van, lássa mindenki.

Mosolyogj, kacagj mindig,

kacagj csak a könnyeken,

nevess, ha szív szakad meg,

nevess mindig, könnyeden.

Habos tortát dob rád a nagyvilág,

hasra esel furcsa cipőidben:

Mosolyodon kívül semmit sem lát

senki: csak mosoly ül könnyeiden.

99.04.17.  12:07