Mai titánok

Az egészet színtelen hangon, nagyon monoton stílusban, a kórus egyik fele a szöveget, majd az elkülönült másik fél a zárójeles szöveget. Az utolsó versszakot egy, erős hangú ffi mondja, szenvedélyesen, majd a zárójeles részt az egész kórus, monotonon.

Itt vagyunk mi, az új nemzedék,

kik most hajtjuk igába fejünk,

mit sokszor az asztalba vertek,

hogy tanuljunk, s legyen majd kenyerünk...

[ és tisztes munkánk, és utána család...]

Őseink megroppant válláról az igát

- mint Atlasz a Földet - vállunkra vesszük,

mi, akikért nem mondtak imát,

és dolgunkat megváltás nélkül tesszük,

[mert vagyunk, és görnyedünk, mint előttünk annyian...]

Nem születtünk soha erre a földre,

csak itt vagyunk, és soha nem halunk meg,

csak eltűnünk, elmúlunk innen örökre,

és éltünkről semmit sem tud majd

[az utánunk jövő? új? nemzedék...]

Ezek vagyunk mi, a törvénytelenek,

az erkölcs nélkül élők vad sereglete,

a senkik, a semmik, a nem-történelem,

akiknek nem számít már semmi sem.

[Mondj egy imát értem, megnemszületettért! ]