Őszi emlék
Beteges gyerek voltam.
Anyámék meg dolgozó emberek, akik naponta építették az akkor még javában dúló rendszert. Igaz, a boltokban csak kétféle kenyér volt, és a banánt is ritkán láttuk, de nem élt az utcán senki, és őszintén megrökönyödtünk, mikor valaki a kukából szedte az ennivalót. De az egy másik történet.
Itt még kisgyerek vagyok, háromtól tizenkét-tizenhárom éves koromig... Bármikor. Ahogy jött az iskola, a többi srác folyton kiesett ezért-azért. Én becsülettel megvártam az őszi nyirkos ködöt, az esőt és a hideget. Na de akkor aztán bepótoltam minden hiányzást, amit a sok buta osztálytárs még a vénasszonyok nyarának meleg, napsütötte napjain elherdált.
Orrfolyás, köhögés, láz és miegymás.Bele a közepébe, ahogy azt kell. A dolgozó szülők pedig véges szabadságuk és még végesebb fizetésük miatt nem nagyon tudtak velem otthon maradni, így maradtak a nagyszülők. Kizárólag apai ágról, mert anyám szülei nem voltak hajlandóak elfogadni a lányuk döntését, és családostól-unokástól kitették őket (minket) az életükből.
Apai nagyikám viszont az az ember volt, aki csodássá tette a gyermekkoromat, pontosan azzal, hogy csak akkor és annyira volt velem, amennyire kellett. Amúgy pedig engedte, hogy menjek a magam feje után, és tapasztaljam a világot.
Hát, ősszel, amikor nálamnál csak a kinti időjárás volt taknyosabb, nem sok kajtatni való akadt. Beszorultunk a szobákba, ahol meleg volt. A ház két végében voltak ezek: az egyik a valós hálószoba, a másik pedig a "műhely", ahol nagyapám, az egykori férfiszabó zakatoltatta lábbal hajtós Singer varrógépét. Közben szívta a talpas Munkás cigarettát, a sarokban pedig a fekete-fehér Junoszty tévé magyarázott, vagy a rádióban ment valami műsor. De hogy mi? Meg nem mondom.
A füst arasznyi rétegben állt meg a szoba levegőjében, a varrógép zakatolt, és én jobb híján három nap alatt letudtam a kötelező olvasmányokat, az olvasónaplókat, és elkezdtem mazsolázni az öreg könyvek között.
Volt ott minden: Mikszáth, Jókai (máig kedves íróim), de sok ismeretlen, halálosan unalmas szoci írás is, amelyekről egyöntetű véleményem volt, hogy kár a papírért, amire nyomták. Sztrókaitól "Az ember és a csillagok" teljesen elbűvölt, és kutató akartam lenni. Apámtól lenyúltam valamelyik Galaktikát, na akkor már minimum űrhajós.
Verne miatt hol hajótörött, hol geológus (naná, ökölnyi gyémántokat szedni, miközben lefelé sétálok a Föld közepébe??) aztán Szutyejev átfordított meseíróvá. Gyenyiszov miatt én is vadászni akartam az Amu-Darja vadonjaiban, majd valahogy belefutottam Fekete István írásaiba, és innen nem volt visszaút...
Közben az amúgy fűtetlen konyhában ittuk a Com-Pack nagy, mályvaszín dobozokban kiadott orosz és örmény teáit, vagy Nagyikával cukrot karamellizáltunk, szórtuk bele két marékkal a darabos diót, majd evőkanálban hagytuk kihűlni...
A palackos gáztűzhelyen illatosan bugyogott a húsleves, amiben a kertből termett, homokban eltett répa-zöldség volt. Vacsorára a szintén jéghideg kamrából hozott kenyér, a késsel faragott kocka Ráma margarinnal, jól megsózva, karikázott vöröshagymával maga volt a mennyország.
Az a hagyma még nem a mai hollandi édes izé volt, hanem olyan, ami "az orrodat is tisztíccsa", és még a falon szomorkodó Mária-kép is könnyezni kezdett tőle.
A falon hengerelt minták olvadtak szemfájdító egységbe, és amikor este a film után aludni kellett volna, gyakran az ujjammal egyszerűen belefúrtam a gyenge malterba, egészen a vályogig.
Az esti rituálé is sajátos volt Nagyikánál. Fürdés nem volt kötelező, de néha azért már muszáj volt: Ilyenkor a picurka bojlerből minden forró vizet én kaptam meg, amit a jéghideg vaskád egy perc alatt használhatóra hűtött. A tócsányi vízben gyors macskamosdás után, gőzölgő bőrrel futás a hálóba, ahol a hengeres kályhában lobogó gázolaj ontotta a meleget.
Erre a kályhára néha gyufaszálról letört mérget dobtam, és megbűvölve figyeltem, ahogy az a forró lapon szikrázva fellobban. Aztán újra és újra, amíg nagyapám rám nem szólt, hogy most már szellőztetni kell majd a gyufaszagtól...
Az esti filmekre nem nagyon emlékszem...
Néha volt "állatos film", amit imádtunk, és nagyon megmaradtak bennem az indiános filmek is, Gojko Mitic-csel. Jaj, el ne feledjem a háborús orosz alkotásokat!! A kifogyhatatlan orosz fegyverekkel, és az egységesen, szétvetett kézzel-lábbal meghaló gonosz németekkel.
Szombat esti matiné?
Menő Manó?
Humor Herold?
Szeszélyes Évszakok?
Delta?
Te jó ég... A Hét zenéje máig megborzongat, mert erre a szignálra mentem aludni. Erősen kapcsolódott a hétfőkhöz, amikor már várt a suli. Vangelis egyetlen alkotása, amit nem szeretek...
Néha, amikor hétvégén voltam a Nagyikáéknál, és az idő is kegyes volt, a kertben mászkáltam leginkább. Nem volt nagy kert, de az elmaradt billingek, a kukoricaszár asztagok jó játékok voltak.
A beton járólapok alatt még találtam kósza lótetűt, amivel haláli jól elvoltam. Persze, az ő halálukig... A sárguló levelek, a rozsdás szőlők, mind valami titokzatos búcsúzásról szóltak. Az öreg, göcsörtös körtefa alatt, az avarban még volt pár kései körte, és gyakran sütöttünk birsalmát. Micsoda íze volt annak!
A kertben már csak a fekete föld mutatta a termények helyét. A krumpli, répa, miegymás a pincében várta sorsát, és amikor néha lementem abba a penész, gomba, hagyma és földszagú verembe, a frász is kitört a hatalmas fekete pókoktól..
Akkor inkább az udvar, a régi pokróc ledobva a fűre, azon jómagam szöszmöszmackóban, pufi kiskabátban, és néztem a vonuló vadlibák V alakzatát, a rémes varjúseregeket, és a csirkeetetésre menetrend szerint érkező verébrajokat.
Dédapám időnként -légpuskával- némi népességszabályozást hajtott végre közöttük, amit a macskák erősen helyeseltek, és a tyúkoknak is több szem maradt, de ez a verébrajokon egyáltalán nem látszott meg...
A tyúkok viszont szépen tojtak, én pedig nyersen is ittam a tojást, amit az én tisztem volt összeszedni. Eseményszámba ment, mikor nem ejtettem el egyet sem...
Mikor manapság bejönnek az őszi esők, sokat gondolok ezekre a dolgokra...
Nem volt számítógép, net, nem volt ami digitális magányba fordítson minket.
De volt könyv, mese, beszélgetés, és akkor még a csend is mesélt...
|
|