Erotik-aaahhh
Megfáradtam kissé a munkában.

Leültem egy percre, tekintetem elkalandozott, agyam leürült... lazítottam.
Lassan ért el a tudatomig, mit is látok. Pedig egy ideje ott volt előttem.
Édesen, kacéran kellette magát. Tudtam, hogy megszerezhetem.

Lassan nyúltam felé. Tudtuk mindketten, mi fog következni, de mégis megpróbált elmenekülni.
Többször utánakaptam, gömbölyded idomai már tapintásra is kellemesek voltak. Megcsodáltam kemény húsát, megsimogattam. Nem szólt semmit, csak feküdt a kezeim közt. Éreztem az illatát, bezsongított. Mélyen magamba szívtam... micsoda parfüm. Őrület. Bárhol, ezer közül is megismerem.

Csak ő használja...

Keményen megmarkoltam, és vetkőztetni kezdtem.
Nem hagyta magát. Kacéran siklott ki kezeimből, hogy ismét úgy kellett utánakapnom.
Már nem jutott messzire. Körmeim a húsába vájtak, keményen küzdöttünk, de egyre kevesebb takarta gyönyörű testét. Már kéjsóváran beleharaptam, mire ő valami maró anyagot fújt rám.
Szemem marta, számat keserű íz töltötte el, köhögtem és könnyeztem, de nem, nem engedhettem el.
Akartam, már mindennél jobban.

Nem volt más hátra, előkaptam a késemet. Tudta, hogy itt a vége.
Hiába tiltakozott, a kés már játszi könnyedséggel hántotta le ruháját, melynek cafatjai az ágyat borították.
És végre ott volt előttem, pucéran, gömbölyűen, édes húsában a gyönyör minden ígéretével.
Kipislogtam szememből a maró levet. Nem értettem, miért tette, hiszen máskor is én győztem, ha lepermetezett, ha nem.

Lassan értem hozzá. Finoman, nyelvem hegyével nyalintottam fel a kibuggyanó édes testnedveit.
Mennyivel finomabb is volt így.
Lassan nyitottam szét, szakértő módjára. Kicsiny vágatába illesztettem az ujjamat, fel-le mozgatva távolítottam el a duzzadó félholdakat.
Megsimítottam minden kis hurkáját, óvatos mozdulattal vettem számba a kinyílt résnél, és erős szívással szippantottam be... Azonnal reagált.
Édes, ízes nedvei teletöltötték a számat, és ahogy óvatosan rágcsálni kezdtem, egyre bővebben, bővebben ontotta az extázis mézédes nektárját.

Csodás volt... de minden jónak vége szakad egyszer... Összeszedtem a kis cafatkákat, és a szemétbe dobtam.
Arcomról lemostam a kéjes ízeket.
A törölközőben halovány nyom emlékeztetett együttlétünkre.

Imádom a narancsot.



Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=26225