A csábító
Mászkálok a boltban, szedem össze ami kell. Közben azon jár az eszem, hogy mit kellene főzni... Egy zsenge húsleves kezdetnek... De másodiknak?
- Helló! -köszönt rám a pultból.
- Nocsak. hellóka. Hú, de csini vagy, egyem a húsodat.
- Nono. Csak így?
- Hát hogy? te köszöntél rám. Itt kelleted magad tök pucéran, és csodálkozol, ha rád izgulnak?
- Nem, persze, hogy nem... Mondd, tényleg tetszek neked?
- Hát a nyálam is elindult tőled. Azon filózok, hogy ha elkaplak, beléd nyomom a kolbászomat, és úgy megtöltelek, hogy a tejszínem folyik majd minden kis résedből.
- Összetévesztettél a nővéremmel, szépfiú. Én kicsi vagyok a magadfajta amatőrnek. Engem nem lehet csak úgy töltögetni. Az én résecském nem való a vastag kolbásznak. Szétszakadok.
- Tuti? Kinek képzeled te magad?
- Én egy császárvég vagyok, hercegem. A dagadó egy tálcával arrébb van.
- Ööö, hoppá. Na igen, jogos. Csak azok a szép kis husis buggyanatok rajtad...
- Aha, a felső hasizom és a bordaközti izmok találkozása... Kis csontokkal, csak hogy még finomabb legyek. Sokkal gazdaságosabban jövök ki, mint a sima oldlas. És most akciósan megkaphatsz!
- Ribanc. Tudod, hogy fogyózok.
- Tudom... Megigérem, semmi szénhidrátot nem tartalmazok.
- Még szép. Cukros császárvég, szép is lenne. Cukros bácsinak itt vagyok én, bár nem a pedofil fajta. Ki tudja, mit tennél velem.
- Mézes-mustárosan, pirosra karamellizált ropogós kéreggel, jó fűszeresen belülről... Ahogyan szétnyílok neked , és ízes szaftommal teletöltöm a szádat... Ahh...
- Távozz tőlem, sátán.
- Most miért? Nem kell feltétlen rosszra gondolni. Nyomhatjuk keményebben is. Mondjuk fokhagymás-szójaszószos-gyömbéres-csilis páccal?
- Anyádat.
- Azt nem, őt egyben sütötték a falunapon. Kicsike malac voltam még akkor.
- Ne zsongíts. Kurtaélet. Itt kéne hagynom téged, és valami tisztességes diétás kaját nézni.
- Tényleg lecserélnél valami nyúltápra? -sértődik meg.
- Uhh. Hát nem. De úgy lenne tisztességes, ha sok zöldet ennék hozzád.
- Mondjuk savanyú káposzta ágyon? De akkor keményen köményesen, az illik. Igaz, utána szétfingod a házat, de ennyit megér.
- Hát meg... Basszus, sok a húgysavam is, nem lenne szabad rád sem néznem. -nyögök elhalón.
- Nem kötelez senki... Egy pulttal arrébb ott a sok csirkenyak. Jó az. Sokat fogsz vele szopni, akarom mondani szopogatni, de van, aki így szereti.
- Nana, csak ne fikázd le.
- Dehogy. Csak hol van az a három ujjnyi húsomtól? Közte gyenge zsíros szalonna-szövet, épp annyi, hogy szaftosan tartsam a husikákat. Érzed, ahogyan az illatom betölti a konyhát?
- Aztán az enyém a házat.
- Nem fogják érezni. Mindenkit megpukkasztok kicsit. Majd versenyt durrogtok.
- Más esti programot is el tudok képzelni, mint az alfarhang-koncert. A hátvágánygáz-tornádóra nem fizet a biztosító. Meg tűzveszélyes is.
- Na nee.
- Pedig de. Gyerekkoromban azzal szórakoztunk, hogy behajoltunk és a nadrágon átszűrt gázt begyújtottuk.
- Hahaha! És már nem csinálod?
- Nem, mert egyszer visszaégett a nadrágba, és lepörzsölte a a szőrt a golyóimról.
- Huu. Én ilyet nem teszek. Szóval elviszel?
- Nem merem. Félek, mit szól a feleségem. Nem szereti, ha ilyen könnyű prédákra vetődöm.
- Csak mert akciós vagyok? Olcsó portéka, mi? Olcsó húsnak híg a leve? Hát megmutatnám én neked, mi az oldalasok istene. Úgy kikészítenélek, hogy nyögni is alig bírnál. Ha én odateszem magam, a magadfajta ürgéknek csak a szeme gúvad. Aztán kiderül, hogy csak a szátok nagy, de teljesíteni nem bírtok…
- Idefigyelj, velem te ne szájalj. Amikor még egyben voltam, egy ültő helyemben magamévá tettelek volna.
- De már nem vagy a régi… Az a szép pocakod is eltűnőben. Beteg vagy?
- Igen. Testem-lelkem, de a fogyás segít.
- És min alszanak a macsekok?
- Ne tedd! Nézd azt a szemüveges nénit! Tuti a kiskutyájának akar!
- A nyugdíjasok a csirkére izgulnak, nyugi…
- Kivéve, ha egy árban vagyok a csirkecombbal. Micsoda szégyen! Egy eredeti császárvég! Nekem származásom van! Egy jobb sorsra érdemes disznó döglött meg, csak hogy a tiéd legyek!
- A csirke sem a fán terem…
- Pedig gyerekkorodban onnan szedted.
- A szomszédét. Mert felültek este az almafánkra…
- Ne hagyj itt! Félek! Megígérem, jó leszek hozzád. Olyat kapsz tőlem, amit senki más nem adhat.
- Az orvosom meglát minket együtt, és itt a teszkó közepén veszi ki a májamat. Akciós műanyag kiskanállal. Baromi kitartó ám.
- Tegyél be mellém egy rakat zöldséget. Mondd azt, hogy azt eszed te, és én a feleséged játszótársa leszek. Otthon meg senki sem látja, mit művelünk. Nem fogsz bennem csalódni… Gyengéd leszek, omlok a karodba, izé, a tányérodba… Kés se kell jóformán… pedig fogad is alig van… naa, kérlek… Nézd a mamit… Hát tényleg azt akarod, hogy elkárhozzak?
- A sütőm tüzén fogsz égni ezért…
- Fokhagymás-fűszeresen? Másfél óra 140 fokon, letakarva, és puha leszek, mint a vaj…
- Megígéred?
- Meg!
- Na gyere apucihoz…
2020. november 24. 09:20
|
|