Tökéletes pillanat
Még emlékszem, milyen volt a holdsugár,
ahogy a fagyott folyó jegén csillogón terült szét,
a fák zúzmara ékei szinte a földig hajoltak,
s ezüst köpönyeg fedte a múló éj szépségét.
Leheletünk gomolygón vitte üzenetünk,
kezünk türelmetlen kutatott a másik után,
szemedben a csillagok ragyogását láttam,
s zuhantam mélyébe, halk sóhajod hallatán.
Mesebeli nádas hajladozott a part mellett,
szinte hallottuk a sötétben a súlyos csendet,
karjaidba bújva éltem át csodámat,
mit a tökéletes pillanat lelkembe égetett.
|
|