Dermedt lélekkel
kettészakítva
fekete kőszívem
gyémántnak csiszolva
ököl a fában
sebed csókolom
vérző repedés
könnycseppel gyógyítom
néma miértek
hangos zokogásban
halk beletörődés
fájdalmam szavában
elveszett váram
csendem zár körbe
elveszett istenem
poklomba döntve
izzó szemeim
félelmem tüze
kettészakadt utammal
hullok a semmibe.