Mi voltam én – régen? Mi voltam nélküled?
Bús fekete felleg a város felett.
Zivatar, jégeső, villám volt életem,
pusztító szélvihart kavart haragvó tekintetem.
Te megszelídítetted azt, miről hitték, nem lehet,
gátak közé szorítottad a megáradt ereket,
orkán haragomon jót nevettél - halkan,
szelíd szerelemmel törölted el múltam.

Mi voltam én – régen? Mi voltam nélküled?
Árva kis hangjegy, ki senkinek sem kellett,
sehová sem illő, idegen dallam,
margó szélén árválkodó, elnémuló szólam.
Ma csodásan száll a hang, zengőn, erősen,
a helyem is megvan e dalban, melletted szerelmem,
ki hallja boldog énekem, öröknek érzi azt,
a legrútabb télidőben is benne csillan a tavasz.