Gyűlöllek világ, hogy ilyenné lettél,
gyűlölöm minden pillanatodat,
gyűlölöm határtalan közönyödet,
gyűlölöm mérhetetlen kapzsiságodat.

Miért kell éhezni gyereknek, öregnek?
Miért kell keserűen élni minden percet?
Miért nem engedsz torkunk szorításán picit?
Miért kell kiszolgálni sok ezer kegyencet?

Miért hagyod, hogy szakadjon a cérna?
Miért hagyod, hogy fegyver után kutassak?
Miért csinálsz belőlem acsarkodó fenevadat?
Miért hagyod, hogy ennyire tévúton haladjak?

Gyűlöllek világ, hogy ilyenné tettél,
gyűlölöm minden mozdulatomat,
gyűlölöm, hogy nem hagysz lehetőséget,
gyűlöllek, s nem tartom oda az arcomat.