Mi bűne volt, ti mocskos szemetek,
áruljátok el, mi bűne lehetett,
annak a szerencsétlen hitehagyottnak,
kit hatvan becsületben töltött éve nyomorgat.
Koldulnia kell az utcán, él könyörületből,
a ti tisztességetekbe döglik, a ti kegyelmetekből.
És mit vétett az, kinek hiszékenység csak a bűne,
álnok szavaitok, s hazugság volt mi meggyőzte,
elvettétek hitét-lelkét, éhhalál várja utcái kövén,
jót röhögtök más nyomorán, gazdagodtok becsületén.
Gyerekek sírnak az éhségtől, szédülnek az iskolapadban,
az anyjuk már csak némán néz, s fölköti magát a lugasban.
Idegenben parádéztok, képviselitek e hazát,
munkátok, életetek lenne hallatni a magyar szavát,
de ti csak talpat nyaltok, bólogattok az idegen barmoknak,
nincs más érdek, csak a saját, csak ami zsebbe szorulhat.
Hazaárulók vagytok mind, árulója e Nemzetnek,
verjen az Isten, átkozottak, Isten verjen bennetek.
Reszkető kis öregeket hagytok magára kies tornácokon,
választhatnak ma mi a jobb, fagy- vagy éhhalál győzzön e világon,
emberség kéne csak, kevés, de ti nem vagytok emberek,
gazdagságotok sem örök, egy egész nemzedék kívánja véretek.
Van, kit eltaposhattok, s hiszitek ez így marad,
de nagyon vigyázzatok árulók, a lámpavason már csak a szél ringat.