Mit éreznek, mi vezet ahhoz az őrületes kényszerhez, mi gyilkol, rombol, tép emlékeket cafatokra, s mi szép, mi érték, az förtelem, kegyetlen ima a gyötrelem, s szerencsés az, kinek csak egyetlen pillanat, ha marad, ha nem látja a véres szemeket, ha nem adja félelmét, az élvezetet, mert a veszett kutyák ennek élnek, rettegjen a világ, nincsenek miértek, rég nincs vallás, hit, se kegyelem, nem emberek ezek, s itt nincs Isten.
