Laki Andrea: Csak egy pillanatot

Drága Istenem, csak egy pillanatot adj nekem!
Hadd érezzem, hogy lassan enyhül a félelem,
s nincs vérzivatar, ha nem mozdul két kezem,
megállhatok egy fa alatt, s érezhetem,
miként lélegzik halkan minden körülöttem,
ahogy egy hópihe játszadozik a ködben,
s paplanba bújik kis utcám egy téli éjen,
hol a postás is csak messze, messze berreg,
a boríték a kés alatt csak ritkán serceg,
mikor a csillogó ünnep a szívben érik,
s nem a zörgő apró súlyával mérik,
mikor nem látok borús, ráncos tekinteteket,
az életben elfáradt, didergő lelkeket,
láthatom a kéményekből szálló pamacsokat,
a teli pocakkal játszó maszatos arcokat,
nincs sehol elcsüggedt, tehetetlen zokogás,
vagy segítségért könyörgő halk megalkuvás…
Drága Istenem, nem kérek én, csak egy pillanatot,
háborgó lelkemnek egy csendesülő, halk patakot.