Kengurúdal

Volt egyszer egy kengurú,
Sosem volt ő szomorú.
Tele volt az erszénye,
Pénzt nem rakott beléje.

A kisfia ott lakott,
Állandóan matatott.
Mégsem bánta mamája,
Büszke volt a fiára.

Néha-néha kinézett,
Az erszényből kilépett.
Enyje-benyje babája..!
Zsörtölődött mamája.

Még megfáznál kis szentem,
Jobb neked a melegben.
Húzd be jól kis fejedet,
Csukd le szépen szemedet.

Majd ha megnősz galambom,
Ugrándozhatsz szabadon.
Álmodj addig szépeket...
Ne hagyd el erszényemet!

Debrecem. 2006. 12. 18.