Szent Péter kulcsai

A mennyország kulcsa, kulcstartó-karikán
ott libegett furcsán Szent Péter derekán.
Buzgón nyitogatta a robosztus zárat,
ha érkeztek százan, beengedett százat... 

Majdan vissza rakta, a kulcs-karikára,
"haza kéne menni" - gondolta magába'...
futva indult bizony, hűséges nejéhez,
ám útjának felén így kapott fejéhez:

"Jaj nekem, bár fejem veszteném el egyszer,
ám a mennynek kulcsa megkerülne ezzel!"
Mert hogy a vágtában ez a kulcs kilazult.
az égből a földre, virágmezőre hullt.

Gyökeret vert ottan, virít mint kankalin,
gyógyhatása oly nagy, segíthet valakin!
A kulcsból virág lett, dísze a mezőknek,
orvosságos növény kórság-szenvedőknek.

A menny kapujába vissza tért nagy hévvel,
ám de kulcsa nélkül hogy nyit kaput Péter?
"Kérlek, adj egy igét!" - könyörög az Úrnak,
másképp az érkezők mély pokolba hullnak...!

Megadja a kódot, a kulcsszót az Atya,
nem tudja e titkot, csak Szent Péter maga!
Csillagos dicsfényben gondol az Atyára,
s a mennyek kapuja megnyílik a szavára!

Közben lenn a földön, virágos határban,
orvosságos ember bandukol magában.
Nála már a virág, a gyógyítás kulcsa,
kankalin, primula, zárakat nyit újra!

Debrecen, 2010. 07. 16.