Búcsú a nyártól

Kihuny már a nyár szerelme,
ajkát nyújtja búcsú-csókra.
Ősz országa elközelge,
bús szél súgja, itt az óra!

Könnyes szemmel válok én el,
drága nyár, hát vége..., vége.
Álmaimban őrizgetlek,
míg emlékszem minden szépre!

Nyári napból az utolsó,
visszaforgatni nem lehet.
S meg nem állít soha senki,
múló időt, sorskereket.

Hűvös éjen búcsú ének,
ajkaimról messze zengő.
Orcámra folyt könnyek árja,
tengerré vált őszteremtő.

Majd ha újra eljön a nyár,
Vénuszként kel kék habokban
új dalt zeng szép lelkem húrja,
szívem szerelemre lobban!

Debrecen, 2010. 08. 29.