Génkezelt versek idején

Óh minő kor jött ránk alattomban,
génkezelt lett már a líra is!
Bioverset írogatnék hozzád,
én lennék az ősi piramis…

Talpam stabil, mint a nagy építmény,
verslábamon új csizma ragyog.
Sárban, porban megállok szilárdan,
Arany János kortársa vagyok!

Victor Hugó nékem a szomszédom,
Zrínyi Miklós vitéz költőtárs.
Testes óbor asztalon kupában,
árnyat vet ránk egy őskerti hárs.

Petőfi jő jobbján Júliával,
bálnavadász hajót üldözünk.
Lédával lejt Ady itt a partin
ők őrizik szemeink nekünk.

McDonaldsba megyek hamburgerért,
te meg Babits, gyógyítsd torkodat!
Carpiggani fagylaltot kell enned
mindenfélét, s abból jó sokat!

Fazekas Mihály barátom nekem,
Csokonai kapd el Döbrögit!
Elrabolta a libás versünket,
neki abból  farmerra telik.

Tompa Mihály gólyája hozzám száll,
vajon látja Juhász Gyula is?
Kékítőjét oldja mamájának
Attila ki padláson hamis…

Hozhatnék még szőlőtőt a hegyről,
kis kacsokat rágcsálnék veled.
Savanykásan pillantanék feléd,
felolvasván legszebb versemet...

Debrecen, 2010. 02. 20.