Nem akarok többet...

Nem akarok többet, mint egy nyugodt percet,
mikor a tűz lángja teám alatt serceg.
Máris időtlenné válik a pillanat,
ezer év telhet el egyetlen perc alatt...

Nem akarok többet, mint egy meghitt órát,
mikor felragyognak a bölcs lelkű hórák.
Csend ül a jobbomon, a balomon béke,
egy órája ülök..., s talán ezer éve...

Nem akarok többet, egy önfeledt napot,
amelyen lelkemben újra gyermek vagyok.
Biztonságot érzek anyám, apám mellett,
s időtlen időkig lennék boldog gyermek...

Nem akarok többet..., kicsit nyugton lenni,
legalább fél órát ne zavarjon senki!
Csak a csend és béke járja át a lelkem,
s megkerül elvesztett, nagy kincsem..., türelmem.

Debrecen, 2011. 05. 19.