Műnő 

Kertemben fű nő,
rajta egy műnő
ő nem egy űnő,
hanem egy műnő.

Kálmánnak tetszik,
a napon fekszik,
az UV-fényben
nem ég le mégsem.

Ő gumibaba,
hosszú a haja,
rövid az esze, 
 mélykék a szeme...
 
Minő nagy öröm,
iszom a söröm!
Nem szól rám ötnél,
''többet ne öntsél!''

Sajnos nem süt-főz,
nyugágyon időz, 
kávéval nem vár,
betelt a pohár!

Furcsának tűnő,
nem kell e műnő,
ajka kihűlő,
mégiscsak mű ő!

Debrecen, 2012. 07. 08.