Szilveszteri szonett

A pezsgőtől mindig kicsit tartok,
így éjfélkor, óvón nyitja kezem.
Rád kacsintok, s mindjárt észre veszem,
hogy ilyenkor ünnepélyes arcod...

Szilveszter van, dér lep már fát, rétet,
megvénülünk, lassan őszül tincsünk.
De szívünkben az legnagyobb kincsünk,
hogy te szeretsz, s én szeretlek téged!

Egészséget, fejünk fölé fedélt,
fedél alatt kenyeret, új reményt,
meleg ételt, biztonságot vágyunk!

Új év jövend, bővelkedjünk hitben,
ne érezzük mi a hiány, kinn s benn,
...mind megadja az ég könnyű álmunk!

Debrecen, 2012. december 31.