Olga Pavlova

De messze van Pétervár,
Olga Pavlova ott vár.
addig vár rám Pavlova,
míg megfázik a lova.

Pavlova egy lovarnő,
ha érkezem elém jő.
Csöndes most a Néva-part,
hó borítja az avart.

Pétervári házsorok,
Pavlova ott ácsorog.
Átfagyottan érkezem,
felé nyújtom két kezem.

Nagy pelyhekben hull a hó,
vár Pavlova, áll a ló.
Olyan mint a mesében,
s Olga kezét megkérem...

Hajnalban a kakas szól,
felébredek álmomból.
Rám mosolyog Pavlova,
nem hagy engem el soha!

Debrecen, 2012. november 11.