VI. - Fehér
Nézd, hogy fut a sziklában a hófehér
kőzetpatak; tömbökben repedezett
kvarcban a sárgán csillogó aranytelér
szalad a hegybe s csábítja kezedet;
szavaidat megőrzi a levélpapír,
hiszen szép szerelmed íratja veled,
s boldog lehetsz, ha versed láttán a pír
önti el arcát a drága kedvesnek.
Télen, ha lezúdul a hózivatar
és sűrűsödik a hideg puhaság,
sokáig állsz kint, és lassan betakar
a lehulló pelyhekből szőtt kardigán;
Kiáltanál, hogy fázol, de hiába:
Beleolvadsz a szűzies világba.
2005-08-15
|
|