Viharos csókokkal válaszolok.
Fülembe súgod: egészen akarlak!
Türelmem nincsen, várom, mit adnak
a forró szavak és izgató illatok.

Szédült vagyok, erőtlen és kába,
védekezni, ellenállni képtelen,
hisz’ magadtól adod, önként elveszem:
gyengeségem tiéd, így hiába

is próbálnék lemondani rólad,
s még ha meg is bánom majd utólag,
minden percét kikönyörgöm újra,

hogy ott lehessek veled, hozzád bújva.
Csókod kértem én százszor és ezerszer;
Függővé tettél: erre nincs ellenszer.

2005-09-15