Ránk borult az éj, ott állok feletted,
én vagyok láthatatlan őrangyalod;
nézem arcod és hallom lélegzeted,
amíg a Hold az égbolton andalog.
Nem jöhet be zaj, se kegyetlen hideg,
- csak aludj, kedvesem, aludj nyugodtan –
betakarlak, ha fázol, és figyellek:
semmi se zavarja meg az álmodat.
Halkan nyújtózol, megrebben szempillád,
kósza csillagfény játszik a hajaddal,
melletted virrasztom át az éjszakát,
teveled leszek, míg eljön a hajnal.
     Érzem, igazgyöngyöt izzad homlokod,
     ha álmaidban a kezem megfogod.

2006-01-17