Fátyolfelhőbe képzeltem arcodat,
fehér függöny a halványkék égen,
ablakom előtt lebeg, s remélem, hogy mindörökre ott marad.

[…]

Tétován úszkált a suhogó szélben,
itt maradna még, vagy menne talán;
kinyújtom kezem a széle után: megcsókolt, mikor hozzáértem.

Ujjaim puhán simítják a hajad,
közöttük a pára fodrozódik,
kitisztul a kép, majd elmosódik, s új arcot láttat a hangulat.

Rosszkedvet, mint fakó füstöt fújta át
az üres semmibe lélegzeted,
s a levegőben te is megérezted a március üde illatát.

Éber voltam, de álmomban jártam ott,
körülöttem a zöld Riviéra,
átölelt s elnyelt a boldog szféra, s reggel friss ébredés fogadott.

[…]

Fátyolfelhőbe képzeltem arcodat,
fehér függöny a halványkék égen,
ablakom előtt lebeg, s remélem, hogy mindörökre ott marad.

Fátyolkendőt szőtt levegőből kezed,
ledobtad, hullámzik s közelít hozzám;
s ha leérne most, biztosan tudnám, hogy a tavasz megérkezett.

2006-03-07