Megtaláltalak hajdan, akár kincsét
a gyöngyhalász tenger rejtett fenekén
markomba csuktalak s úsztam felfelé,
hogy gömböd szép-sejtelmes felületén
lejthessen az új nap örömtáncokat
elkápráztatva kívánó szememet;
úgy őrizlek én kagylóhéjba zárva
féltőn, mint örökké tartó szerelmet.
Ha visszatennélek a kék tengerbe
gyöngykönnyeket sírnék én is utánad;
súlyosan hullanának le a mélybe
s hűen kísérnék búcsúzó utadat.
Így akadhat rád majd méltóbb gyöngyhalász
selymes ragyogásod jobban megértő
ki rád önzetlen szeretettel vigyáz:
akár aranyzátonyt a ritka ékkő.

2005-03-16