Camillea, kit kegyelnek Istenek,
csókkal hívogat bujálkodni ágyad,
s nékem mámor-gyönyör perceket kínál
 szép piros ajkad;

Mézborral locsolva kiszáradt torkom
felhevült véremmel dobol a szívem,
heverődre, kedves, vadul kívánva
 rántalak téged;

Karcsú kis lábaid fonódnak lágyan
derekam köré és hallom, hogy zihálsz:
Mit nekem poklok emésztő tüze, de
 ölelj meg százszor!

Karmolás pírja ékíti hátamat,
őrült a szenvedély, kapaszkodj belém,
mindent megadok, hogy feszülő erőm
 érezzem benned…
2005-01-27-28