Szegény, szegény szerelmem. Hát Te is tovatűntél. Végre – avagy talán végleg – Tavaszba tévelyedett tél. Már megérted, mit mesél az a kegyetlen képzelet. Finoman füledbe fújta az édes, éltető éneket.
Szegény, szegény szerelmem. Rám találtál akkor, rég. Mikor mélyzöld volt a mező; s hűségesen hittél még valamiben: hogy változhatnék. Valami messze vitorlázott velem. Korán kerestél, későn kerestelek. Szegény, szegény szerelmem.
