Két idős ember – egy bácsi meg egy néni - lassan ballagnak előttem a járdán: még fogják egymás kezét – olyan jó nézni - lehetnek úgy hetvenévesek talán, és beszélgetnek halkan. A miséről? Vagy a sok unokáról? Nem hallom egy autó sikoltó fékezésétől, de nem is tartozik rám. Fogom a szatyrom, és megvárom, amíg elfogy a korlát. Azután hazafelé siettemben ellépek mellettük, s hallom, azt mondják: „Gyere, hadd férjen el a fiatalember.”
