Anya, hajadban több az ősz hajszál, több, mint amit a tavalyi év látott; de hagyjuk, hisz’ világosabb a napnál, hogy az idő ma megáll; meglátod, a kicsi fiad leszek megint, mert boldog gyerekként nem fogom nézni elfáradt arcod; csak a régről ismert mosolyt… Tudod, most is gyűlölök félni, - mint mindenki ezen a világon - de ölelésed a föld minden aranya, ugye elveszed kezemből virágom? Illatuk azt mondja: Drága, drága anya…
